A közösségi háló / The Social Network
Háló a vásznon
Az embernek lassan két személyisége lesz, egy valós off – és egy virtuális online identitása. Már rég nem arról szólnak a viták, hogy az írott sajtó, a televízió, vagy az internet kerül ki győztesként az információ-szolgáltatás verejtékes hadakozásából. A legnépszerűbb, úgynevezett közösségi hálón, a Facebook-on (FB) már több, mint 500 millió ember rendelkezik saját profillal. A felhasználók kapcsolatokat létesíthetnek, információt, zenét, képeket, és még sok minden mást oszthatnak meg egymással. David Fincher legújabb, A közösségi háló című filmje a portál létrejöttével foglalkozik.
A Facebook-ot négy harvardi egyetemista, köztük Mark Zuckerberg alapították 2004-ben. Ugyan már egy évvel azelőtt is létezett, de az idő folyamán különböző névváltoztatásokkal jutott el az internetes oldal olyan széles körökig, hogy ma már a világon minden 14. ember fenn van Facebook-on. A közösségi háló (The Social Network) című film a közösségi oldal keletkezését mutatja be. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy a film valóban nem magára a weboldalra, hanem a létrejöttének körülményeire világít rá. David Fincher (Seven; Alien 3) rendező időzítése olyan szempontból jónak tűnik, hogy napjainkban a FB folyamatosan növekvő népszerűségnek örvend. Jó példa erre, hogy a mozibemutató előtti néhány reklámból kettőben szerepelt véletlenszerűen a FB cég logója. Ugyanakkor korainak is mondható a megfilmesítés, hiszen nemhogy vége lenne a legendának, de még csak most kezdődik: tíz év múlva minden bizonnyal olyan FB alkalmazásokat fogunk használni, amelyek ma még nem is léteznek (a pletykák szerint saját email-platform készül). Ezért mindenképpen pozitívum, hogy A közösségi háló nem a fejlődésben lévő internetes oldallal foglalkozik, sokkal inkább az alkotók egyetemista korú életét meséli el a nézőknek, hogyan is született a FB-koncepció. Így se szó se beszéd nincs az alkalmazásokról vagy a „tetszik” gombról, egyszóval azokról a dolgokról, amelyekre egy ilyen produkciónál számít az ember. Ez nem hátrány, sőt talán jobb is így. Az időzítésről még annyit tudni kell, hogy az oldal már most olyan magaslatokban van, hogy nem ettől a filmtől fognak (rendőr-akadémiásan) tízezrek regisztrálni rá, toborzás nélkül is elég népszerű. Az egyik jelenetben elhangzik egy – az oldal népszerűségére vonatkozó - szomorú és valós megjegyzés, miszerint Boszniában ugyan kevés az aszfaltozott út, ám a Facebook természetesen ott is elérhető.
A cselekmény két párhuzamos vonalon fut, az egész kreátorbagázs a bíróságon ül, miközben megtudhatjuk, kinek mekkora része volt a sikeroldal fejlesztésében. A Harvard-zseni Mark Zuckerberg (Jesse Eisenberg) először bosszúból hozza létre három kollégiumi társával (a Moskovitz-Hughes-Saverin trióval) a Facemash.com-ot, ahol a tagok szavazhatnak az egyetem legdögösebb csajaira. Több adatbázist feltörve, a film szerint két óra elteltével huszonkét ezer oldalletöltést érnek el, amivel az egész hálózatot blokkolják. Innentől kezdve pedig személyi jogi sértések és rivalizálások következnek arról, hogy ki is szerepelhet az immáron thefacebook.com nevet viselő oldalon, illetve arról, ki kitől lopta az ötletet. A cselekmény első vonalán, a tárgyaláson végig érezhető a feszültség Zuckerberg és hajdani legjobb barátja Saverin (Andrew Garfield) között. Jelen vannak továbbá az ügyvédek, és még három évfolyamtárs, akik azt állítják, hogy Zuckerberg ellopta az ötletüket. Módszeresen megoldották a feszült hangulatot, mert a néző egészen a film végéig nincs tisztában a történtekkel, hogy kinek is van igaza. Csak azt tudatják velünk, hogy mindenkit a pénz vezérel és egyfajta tanúságként tárul elénk az, hogy a jogi viszonyokat minden vállalkozás elején rögtön az elején tisztázni kell. Fiatal színészeket szerepeltetve, a film hűen mutatja be az aktív társadalmi életet élő amerikai fiatalságot, és elegendő humorral megtoldva reprezentálja azt a kockázatot, amit barátok vállalnak azzal, hogy közös célok érdekében kötnek szerződést egymással. Az alkotók nagyrészt egy kollégiumi szobában forgattak, ami nagyon jól jelképezi azt, hogy az interneten áramló információt milyen könnyedén lehet irányítani, kellő ismertséggel akár egy kis hálószobában lévő laptopról is. A főszereplőt alakító Jesse Eisenberg, nemcsak családi neve végződésében, hanem megjelenésében is rémisztően hasonlít Zuckerberg-re, hitelesen játssza a visszafogott, de kicsit őrült tudós egyetemistát. A történet végére pedig egyre többen karolják fel a FB-ot és végső, mai formáját elnyerve a harvardiak több millió dollárt keresnek vele. Az egyetlen probléma csak az, hogy a film megelégszik az oldal 2005-ig terjedő történetével, és a cselekmény végén, feliratozással oldja meg az elmúlt öt év teljesítményét (ma 25 milliárd dollárt ér a domain-cím, ma ennyi és ennyi felhasználó van, Zuckerberg ennyit és ennyit fizetett társainak stb…). A már így is két órás filmből időt kellett volna szakítani a szálak összekötésére. Bizony, a szálak összefűzésére, hiszen ennek Fincher a szakembere.
A Facebook-on már elkészült az Open Graph alkalmazás is, aminek segítségével mindenki láthatja, hogy egyes cikkeket különböző internetes oldalakon kik olvastak az ismerősök közül, kik kedvelték az adott kritikákat, híreket vagy videókat. Az egyik konferencián egyébként Zuckerberg azzal viccelődött, hogy ha valaki napjainkban weboldalt szeretne készíteni, biztos lehet abban, hogy az összes leendő olvasója már réges régen Facebook-felhasználó; ez egyébként megkönnyíti a marketing és PR cégek dolgát és tovább tömködi Mark amúgy sem lyukas zsebét (ő a legfiatalabb milliárdos). A jelenség fajsúlyában, ironikusan szólva már szinte a társadalombiztosítás kitalálásával ér fel.
A közösségi háló ügyesen mutatja be a Facebook keletkezésének arctalan világát, a tulajdonosok egymással való folyamatos versengését; szociális, azaz közösségi hálózatok létrejöttét vagy éppen barátságok szétesését. Egy jól megrendezett mozit láthatunk, izgalmas jelenetekkel és precíz történetvezetéssel, amely lerántja a leplet a 21. század eddigi egyik legnagyobb sikertörténetéről.
