Ezek a franciák bizony tudnak valamit! A filmjeiknek mindig van egyfajta különös, magával ragadó hangulata, ami nem ereszti a nézőt. Valami bűbáj bujkálhat bennük, akárcsak Luc Besson XX. század eleji Franciaországában is. Az úrral szemben pedig azt hiszem, kissé elfogultak is vagyunk, hiszen új színt tudott vinni a francia filmgyártásba, és sok gyöngyszemmel ajándékozott már meg minket.
Eme század felvonultat több hőst is, mint például Indiana Jones-t és társait a 20-as, 30-as évekből, így Adèle nyugton birtokolhatja a 10-es évek elejét. A történet kezdetén a narrátor orrhangokkal tűzdelt hangja vezet be minket az akkori párizsi életbe, ám rögtön meg is kell állnia, hiszen Mademoiselle Nini színpadi produkcióját igencsak megzavarja egy arra ólálkodó pterodaktilusz, s emellett az ember nem siklik el túl könnyen. Adèle Blanc-Sec (Louise Bourgoin) mindeközben Egyiptomban tevékenykedik, hogy a szemében csillogó huncut fény rejtekében meghúzódó kalandvággyal meglovasítson egy szarkofágot. Már az előzetes is régivágású izgalmakat ígér, s mindezt meg is kapjuk franciásan tálalva. Persze, rögvest az elején feltűnnek a jól ismert, tipikus kalandfilmbe illő elemek: fontoskodó idegenvezető, hieroglifa-olvasás, csapdák, titkos ajtók ésatöbbi. De Adèle, anélkül, hogy sminkje akár egy picit is elkenődne, megússza a dolgot hatalmas kalapja alá rejtett furfangosságával. Később, természetesen az őshüllő keresztezi hősnőnk útját is, akárcsak az illemtudó, teát főző múmiák.
Besson célja itt már nyilvánvalóvá válik: megalkotni Indiana Jones női, francia alakját. A színésznő vállaira is igen nagy terhet helyezett, hiszen az ő alakításának kellett a film szívéül szolgálnia. Körülötte minden karakter karikatúrává egyszerűsödött, így a kezdőfilmes Bourgoin kisasszonyon áll, vagy bukik minden. A szereplők jelentős része nem több holmi humorforrásnál. A misztikus lények is inkább aranyosak, mintsem félelmetesek. A párizsi utcákon totyorászó múmiák pedig egyenesen imádni valóak, tán még egy teára is beinvitálnám őket, ha úgy hozná a sors. S mindezzel Besson nagy kockázatot vállalt, de úgy látszik, tökéletesen tudta, mit csinál.
A film remek szórakozást nyújt, s mindenképpen megéri a pénzét. Tökéletesen idézi a régi kalandfilmek hangulatát, s ha ugyan kissé eszement, földtől elrugaszkodott is a történet tökéletesen szerethető, vegytiszta alkotás. Bizony, hogy vegytiszta, mivel nem tűzdelték tele túlontúl merész hollywoodi mutatványokkal, sem félúton szövődő szerelmi szálakkal. Csupán furmányosság, kaland és rengeteg női észjárás. Kalandra fel!
